Anyák napja a szolyvai egyházi óvodában

Beszámoló a Németh Géza emlékkonferenciáról

Az idei Németh Géza Emlékkonferencia Egyház – cigányság – misszió témakör köré csoportosult. Június 3-án délelőtt 10 órakor úrvacsorás istentisztelettel kezdődött az emléknap, amelyen Topolánszky Ákos, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium lelkésze hirdetett igét, melynek keretében Németh Gézáról őrzött személyes emlékeit osztotta meg az egybegyűltekkel. Prédikációjában elmondta, a Németh Géza körül csoportosuló közösség tagjai egymást kapták ajándékba. A rendkívül sokszínű társaság – mely, ha úgy tetszik, a korabeli Magyarország szociológiai keresztmetszete volt, – tagjai között kapcsolati autópályákat hozott létre. Egy közös platformot teremtett a mélyszegénységből jövők, és a magas kultúra között. Mindig a felelős társadalom jelentőségét hangsúlyozta. A mottó a jézusi felszólítás volt: „Ne féljetek!”. Hiszen aki fél, nem hisz. Németh Géza egy nagyvárosi esszénus volt – jelentette ki Topolánszky Ákos. Az Ige egyfajta iga, amellyel elhúzhatjuk a terheket. Sőt: az Ige páros iga. Az egyik fele Krisztus: ő húzza a terhek nagyját. Kasztosodás helyett a „krisztusodás” útján indultak el a közösség tagjai, jegyezte meg találóan.

Istentisztelet után Szeverényi János evangélikus országos missziói lelkész emlékezett meg Németh Gézáról, aki elmondta: élő örökség az övé. Nem hisz a hibátlan keresztyénekben – jelentette ki. Ugyanakkor Istenről beszélni Isten nélkül – a legrafináltabb ateizmus. Van másmilyen, mint missziós lelkész? – tette fel a kérdést. A lelkész munkaköri leírása az evangélium. Németh Géza már „ellenzékben” volt a Református Egyházon belül, mikor az Ügy érdekében szenvtelenül besétált a püspökéhez hatvan bibliát kérni a baranyai cigányságnak. Szeverényi János szerint ma nehezebb a
helyzet, mint akkoriban, a ’70-es években volt.

Végül a család képviseletében Németh Zsolt köszöntötte a gyülekezetet. Németh Géza 85 éves lenne idén, felesége, Kriza Judit pedig 84. Az eddigi emlékkonferenciák témái mind missziós területre irányultak, kapcsolódva az alapítólelkész szellemi hagyatékához, így jutottunk el idén a cigányság kérdésének tárgyalásához. Németh Géza, mint egy modern kori próféta, a társadalom, az állam, és a politika figyelmét igyekezett ráirányítani fontos társadalmi problémákra. Sajnálatos módon ezek problémák egyáltalán nem veszítettek aktualitásukból, jelentőségükből. Németh Zsolt megköszönte Topolánszky Ákos rendhagyó prédikációját. Kijelentette, édesapja tervei között szerepelt önálló cigány gyülekezeteket létrehozni, saját cigány presbitériumokkal, de úgy, hogy ezeken keresztül például a cigányság jogvédelme is megvalósuljon a gyakorlatban. Elő kell segíteni a nem cigányokkal való súrlódásmentes kapcsolatot! Az egyén megmentése, az embermentés volt a cél. Tétellé vált: az a legfontosabb, hogy az egyén találkozzon Krisztussal! Németh Zsolt ezután a hagyaték aktuális feldolgozásáról beszélt, és kérte a hallgatóságot az esetlegesen lappangó dokumentumok átadására. Németh Géza alig 62 évet élt, de az életmű teljes. Sikeres romapasztorációt kívánva zárta beszédét.

Ezt követően az összegyűltek Németh Géza egykori alapító lelkész kopjafájához vonultak, ahol a család nevében Németh Zsolt, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, és Németh Áron, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa helyezett el koszorút, majd Lovas Józsefné főgondnok asszony, és Dr. Kátay György, az Erdélyi Gyülekezet presbitere egy másikat.

Az „ótemplom” adott helyet déltől a konferenciának, melynek első felében a meghívott intézmények mutatkoztak be. A csíksomlyói Csibész Alapítványtól Gergely István, azaz „Tiszti” emlékezett meg elsőként egy idézettel Németh Gézától: „… úgy hiányoznak a régi emberek!”. Legyünk mi a „régi emberek”, szólította föl a hallgatóságot. Az Úristen népünk felemelkedésén munkálkodik. Szinte óránként gyorsuló bomlási folyamatnak lehetünk tanúi európai szinten, ezért Szentlélektől megújult papságra van szükség és persze „újjászületett” vezetőrétegre. De lehetséges-e a megújulás? – tette föl a kérdést Gergely István. „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?” (Mt 9,28). Ezután röviden ismertette a Csibész Alapítvány történetét 1987-től, valamint a jelenlegi helyzetet. Kapcsolódva a konferencia tematikájához, megtudhattuk: a gyerekek jelentős része cigány volt az alapítás idején, és ez most is így van. Az Alapítvány tevékenysége rendkívül sokrétű: egész napos „gyerekmegőrzőt” működtetnek a dolgozó szülők kisgyermekei számára; bentlakásos otthonuk 150 leányanyának nyújtott eddig menedéket; szerelőműhelyükben, – ahol nemcsak szakmára tanítják a növendékeket, hanem többeknek hosszútávon a kenyérkeresetet is jelenti, – készültek Németh Zsolt könyvtárának bútorai; varrodájukban zászlókat varrnak, és van autószerelő műhelyük is. Szeretetkonyhájuk a helyi, 3-400 fős cigány közösség életét is megkönnyíti. Fóliasátrukban termesztett zöldségekkel látják el. Gondolnak a mozgássérültekre is, azonban a gyógyászati segédeszközöket kölcsönbe kapják! „Tiszti” élettapasztalata az eddigiek alapján az, hogy „Az Isten elvárja, hogy az ember tegye meg az első kicsi lépést, a többit majd ő… !” Növendékeik közül volt, aki cigányként a saját közösségét szeretné egyszer szolgálni, és ezzel a hivatástudattal vágott neki az egyetemnek, de kikerült közülük dzsúdó ifjúsági bajnok is, aki ma már Győrben él és edz. A Csibész Alapítvány bemutatkozásának zárásaként az Árvácska zenekar négy tagjának rövid műsorában gyönyörködhettünk: kilenc éves Butnaru Denis énekelt nekünk, Balázs Bence remek előadásában Andróczki Lászlóné költeményét hallhattuk a közelgő trianoni emléknap kapcsán, harmadikként Gábor Gyöngyvér gitárszólót játszott. Végül a közönséget is megénekeltették egy „Vándor fecske hazatalál…” erejéig!

Zalatnay István lekonferálásában hangot adott örömének, hogy találkozási pont lettünk a tematikus konferencia kapcsán, de azt is megjegyezte, Erdély láthatóan jobban áll: a cigányság integrációját ők a gyakorlatban valósítják meg.

Következő előadónk Fülöp G. Ila Marosvásárhelyről érkezett közénk, az ottani utcagyerek missziótól. Bevezetésként elmesélte, a vártemplom szolgálatában töltött húsz évet. Házat hoztak létre, ahol aztán húsz gyereket neveltek föl. Ebédet kaptak és rászorították őket a leckeírásra. Tudomásul kell venni: ez nagyon nehéz, és sokszor eredménytelen munka. Németh Gézára emlékezve elmondta: egymás hite által erősödtek. Idősotthonukban 53 rászoruló él, itt is előfordul cigány származású. A hajléktalan családoknak parasztházakat rendeztek be, ahol a fóliasátornak köszönhetően önellátásra rendezkedtek be. Harminc cigány családdal foglalkoznak, akik vegyesen román és magyarajkú cigányok. A missziót elsősorban holland és svájci adományokból tartják fönn. Nagy küzdelem az eladósodás a bankok felé. A város körül 900 cigány család él telepeken. Ismeretes, hogy ők voltak (vagy az előző generáció), akik a forradalom idején a magyarok oldalán megjelentek erősítésként! Élelemcsomaggal tudják támogatni őket. Általános tapasztalata az előadónak, hogy sok a beszéd a témában, de kevés a cselekvés. Sajnos a városvezetés nem könnyíti meg a helyzetüket. Aki a szívét is beleadja, az eredményes lesz, vallja.

A marosvásárhelyi helyzetkép után Cegléd-Ugyerből hallottunk beszámolót Lugosi Lászlónénak köszönhetően, aki cigány származású szociális munkásként, 40 éve helyi lakosként talán a lehető leghitelesebb személy. Véleménye szerint életvezetésre, tervezésre kell megtanítani őket. Nem emelhető ki a mélyszegénységből az, akinek húsz éves korára 5-6 gyereke születik. Pozitív eredményre vezetne, ha csak három gyerekre kapnának családipótlékot. Fúrt kútra járnak a telep lakói, leginkább a gyerekek, mert vezetékes víz nincs. Sok az idős és beteg. A gyerekek rendes élelmet csak az oktatási intézményekben kapnak, ahova viszont esetenként 5-6 kilométert kell gyalogolniuk. Általános jellemző, hogy elhagyják magukat. A lakhatási körülmények és az infrastruktúra jelentős javításán túl megfelelő életmintát kell adni, amiből a következő generációnak még van esélye tanulni. Fölvetődött a kérdés, hogy munkába hogyan lehet beszervezni őket. Van munkaszervezés, közmunkaprogram, de égető kérdés (ami nem a cigányságon múlik) a napi fizetés! Olyan emberekről van szó, akik csak a mának élnek, és ez egyik napról a másikra nem változik meg. Viszont igenis létezik olyan közöttük, aki ki akar emelkedni! Ha a napi fizetés megvalósul, akad, akinek kölcsön adható, és képes apránként visszafizetni! Ezekhez az eredményekhez a kemény kéz „politikája” szükséges. A munkára szoktatáshoz előadónk jónak tartaná a gyerekeknek nyári munkalehetőség biztosítását. Fontosnak tartja, hogy egyenrangú partnerként kezelje azokat, akikkel foglalkozik.

Lugosi Lászlónét Téren Gyöngyi ugyeri óvodavezető követte, aki mesélt a nehéz kezdetekről, amikor egyedül volt az intézmény pedagógusa. Szociálisan érzékeny munkatársakra volt szükség. A kezdeti 38 fős gyereklétszám mára 70 főre nőtt. Elmondta, hogy ebben az intézményben elengedhetetlen, hogy ne csak pedagógusok, de szociológusok és pszichológus is legyenek az ott dolgozó szakemberek egyszemélyben. Az óvoda teljesen felszerelt – sokat pályáztak, többek közt az Erdélyi Gyülekezet is segített – a szülők, gyerekek ezt észreveszik, értékelik, DE kettős szocializáció figyelhető meg! Az otthoni körülmények és az óvodaiak között szakadék tátong. Óriási probléma a szülők igencsak fiatal kora. A gyerekek a felsorolt két ok miatt meglehetősen fejletlenül kerülnek óvodába, az e korban átlagos 90-es IQ helyett jóval alacsonyabbal. Például otthon csak zacskós/kész élelmiszerrel találkoznak, és így alig-alig lehet egészséges étkezésre – zöldségekre – szoktatni őket. Játékosan igyekeznek oktatni őket, hogy bepótolják a lemaradást, de általános megfigyelés, hogy nem tudnak játszani, amikor bekerülnek. A családok felé igyekeznek megtartani a tekintélyt, ennek érdekében nem tegeződnek ismerős szülőkkel sem. A város önkormányzata, csakúgy, mint Erdélyben, itt sem akaródzik erkölcsi-anyagi támogatást nyújtani. Az óvodavezetőnő is megerősítette: nincsen a gyerekek lakhelyén közkút, ezért sokan az óvodából, iskolából viszik a vizet. De a szülőknek sokszor másfajta segítségre is szükségük van: ilyen az adminisztráció. Arra a kérdésre, hogy szükség van-e tárgyi adományra, nem egyszerű a válasz. Egy biztos: téli (gyerek)ruhát nem lehet nyáron kiadni, mert télre már híre-hamva. Azaz csak utóbbi, ugyanis általában fűtőanyaggá lényegül át. Erre azt a megoldást találták, hogy az oviban, külön helyiségben tárolják a meleg ruhaneműt, amit akkor, és annak a gyereknek adnak csak ki, amikor és akinek szüksége van rá. Az intézmény szakmai kapcsolatot tart fenn olyan felsőoktatási intézményekkel mint az ELTE, vagy Református Egyetem.

Következő előadónk Benedek Gáborné, az ugyeri iskola igazgatónője volt, aki előadásának elején azt a kritikát fogalmazta meg, hogy nagy plénum előtt mindig pozitívumok hangzanak csak el. Betekintést engedve az iskola mindennapjaiba elmondta, a farsang az év fénypontja, amit a legjobban élveznek a gyerekek, különös tekintettel a tombolahúzásra, de családon belül a ballagást ünneplik meg leginkább, hiszen kétséges, eljut-e a gyermek a következő ilyen mérföldkőig. Az iskolakötelezettség, mint ismeretes, 16 éves korig tart, ezalatt két évet ismételhet mindenki. Mára öt főre apadt a nyolcadik osztály, közülük egy magántanuló, aki decemberben szült. Ez a probléma – ami egyre korábban jelentkezik, és egyre gyakoribb – már hatodik osztálytól fennáll sok lány esetében.

Előfordult, hogy egy tehetséges, törekvő lánygyerek bejutott egy kecskeméti gimnáziumba, sajnos azonban ő is kimaradt, mert végzés előtt családot alapított. A fiúkat pedig a cigányság már 12 éves kortól felnőttnek tekinti. Ennek megfelelően élnek. Egy tanárnő tehát nem mondhatja meg nekik, mit tegyenek. Leckeírás elképzelhetetlen otthon. Az előbb említett korosztálynak nem lehet már szabályokat fölállítani, a tanári kar tagjai pedig hiába mutatnak példát. Mindent összevetve az elkallódás soha nem a gyerekek hibája, fogalmazta meg az igazgatónő. Azt is hozzátette, jónak mondható a szülőkkel a viszony, hiszen néhány éve még ők ültek ugyanazokban az iskolapadokban. Komoly sikereket ért el az elmúlt években a felsős bábcsoport, a Vadrózsák, idén pedig az alsós, a Rózsabimbók.

Topolánszky Ákos, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium lelkésze előadásában az albán helyzetet vetette össze a hazai cigányságéval. Albániai élményeiről nyílt fotókiállítás a konferencia napján a Reménység Szigetén. Ezután beszámolt a Cigány Szakkollégium lelkészeként eltöltött első évéről.

Őt követte Káli-Horváth Kálmán, a Cigány Szakkollégium vezetője, aki elmondta, a tehetségek egyetemi/főiskolai tanulmányainak megsegítésére jött létre a kollégium. Sokszor gondot jelent, hogy
hallgatóik hol töltsék a nyarat, ezért a rászorulóknak általában megengedik, hogy a szünetben is maradjanak. Néhány szóban mesélt saját magáról is: kétéves korától volt állami gondozott, Szeverényi János keresztelte meg a nagybörzsönyi patak vizével. Miután számos szavalóversenyt követően a Szép Magyar Beszéd versenyen kétszer is Kazinczy-érmet kapott, bemondó lett a Duna
Televíziónál. Ez már nagy felelősség volt, vallja. Egy év erejéig lehetőséget kapott, hogy Dániában járjon egyetemre. Végül a hallgatóság meggyőződhetett szép orgánumáról, mikor megörvendeztette a cigányok eredetmondájának felolvasásával, amelyből kiderült: a cigányok madarakból lettek, ez a magyarázat arra, hogy nem gyűjtögetnek, hiszen azt várják, egyszer visszaváltoznak majd!

A kollégium vezetője után bemutatkoztak a kollégisták, szám szerint öten. Kovács Szandra (BGE, pénzügy-számvitel, humánerőforrás) elmondta, a Református Cigány Szakkollégium közösségével egy második családot kapott, akikre bármikor számíthat. Saját történetével kapcsolatban kiemelte: nem szabad otthon maradni, ha valaki ki akar törni! Családja anyagilag nem tudta ugyan támogatni, de ösztöndíjakban részesült. Előtte volt már jó példa, hiszen a bátyjának korábban sikerült kiemelkedni. Kérdésre bevallotta, nem tartja ugyan a tágabb családjával a kapcsolatot, de mára pozitívumként emlegetik ők is! A cigányság esetében szomorú statisztika, hogy 6-700 főből csak ketten lesznek diplomások, ezért ők tiszteletet váltanak ki a többiekből. Szandra is mindenkit bíztat maga körül az érettségi megszerzésére. Hárman vannak testvérek, és mindhárman továbbtanulásra törekedtek. Végül beavatott másoddiplomával kapcsolatos terveibe.
Rostás Gusztáv a SOTE másodéves medikusa. Hagyományőrző oláh cigány családból származik, mint azt megtudhattuk. Hét éves kora óta államigondozott volt. Az érdeklődése homlokterében sokáig a sport állt, aztán ez kiegészült a biológiával és kémiával egy sportsérülés kapcsán. Egyszerűen vonzónak találta a kórházi munkát. Ő is nagy kontrasztról számolt be, amikor öcsödi otthonáról, és az állandó semmittevésről mesélt, ami az ottani életet jellemzi. Nagy akaraterővel, és rengeteg könyv fölötti görnyedéssel maximális pontszámot elérve jutott be az orvosira, ahol szerencséjének tartja, hogy bekapcsolódhatott a Roma Orvosképzési Programba. Medikusként az élete azóta is sok lemondással jár, de már hozzászokott. Ma már úgy érzi, nem tartozik az öcsödi közösségbe. Arra a kérdésre, hogy visszatérne-e oda orvosként, azt válaszolta, „nem lehet próféta a saját hazájában”. Nem hiszi, hogy kellő tekintélyre tehetne szert a születési helyén.
Grózinger Leila ráckevei származású félvér cigány. Mérnök lesz. Amikor gyerekkorában egy bárányhimlő súlyos szövődményeivel kórházba került, megváltozott az élete. Attól fogva sokkal
jobban odafigyeltek rá, és ennek tulajdonítja, hogy az életútja ilyen pozitívan alakul.

Szünet után Cseke Izabella sályi óvodavezető számolt be áldozatos munkájáról. A marosvásárhelyi kezdetek után került át Magyarországra. A cigánygyerekekkel való munka erdélyi életéből sem volt ismeretlen előtte, ugyanis Mezőzáhon hasonló körülmények között dolgozott, tanítónőként. Ott egyúttal a magyar nyelv megtartása is cél volt, hiszen megszűnt a magyar oktatás. Magyarországon Újszászra került, majd onnan Jászladányba. Mesélt a különleges túlélési technikákról, arról ahogy az óvodában szemmel láthatóan kitágul a világ az óvónők munkája nyomán a gyerekek számára. Meg kell ismerni a gyermekeket! – vallja. Ugyanakkor kevés az eszköz… A sályi Hétszínvirág óvodában száz százalékban cigánygyerekek járnak, hasonló a helyzet, mint Ugyerben.

Az utolsó előadás után a tematikus nap zárásaként érdekfeszítő kerekasztal-beszélgetésnek voltunk tanúi a fenti előadók, valamint Németh Zsolt és Zalatnay István részvételével, amibe a hallgatóság is bekapcsolódhatott kedve szerint.

 

Németh Géza Emlékkonferenciára, 2018

A budapesti Erdélyi Gyülekezet szeretettel várja a 2018. június 3-án,

vasárnap hagyományos évi programjára, a

 

Németh Géza Emlékkonferenciára

 melynek témája

 Egyház – cigányság – misszió

 

Program:

10.00-11.30 Úrvacsorás istentisztelet (igehirdető: Topolánszky Ákos a Budapesti Református Cigány Szakkollégium (REFOROM) lelkésze, liturgia: Zalatnay István)
11.30-12.00 Megemlékezés Németh Gézáról és kopjafájának megkoszorúzása (Szeverényi János evangélikus országos missziói lelkész és a család nevében Németh Zsolt külpolitikus)
12.15-14.00 Intézmények bemutatkozása: marosvásárhelyi utcagyerek misszió (Fülöp G. Ila), Csibész Alapítvány (Gergely István, „Tiszti”), Cegléd-Ugyer telep és intézményei (Lugosi Lászlóné szociális munkatárs, Téren Gyöngyi óvodavezető, Benedek Gáborné iskolaigazgató), Sály község Óvodája (Cseke Izabella, intézményvezető)
14.00-15.00 Ebédszünet
15.00-16.15 „Sorsok és (ki)választások”. A REFOROM közössége: Káli-Horváth Kálmán, Grózinger Lejla, Gáspár Barbara, Kovács Dikaa Szandra, Megyesi Márta és Rostás Gusztáv mesélnek szóval, verssel, zenével és filmmel
16.15-17.15 Kerekasztalbeszélgetés a romák helyzetéről, jövőjéről és az egyház küldetéséről az elesettek felé (a konferencia előadói)

 

Gyakorlati tudnivalók:

  • Helyszín: Reménység Szigete, az Erdélyi Gyülekezet központja; 1106 Budapest, Gyógyszergyári út, volt laktanya (a Fehér úttól indulva 700 m után jobboldalt a bejárat).
  • 30-tól az Örs vezér terén a Metro kijárattól jobbra 50 m-re nyíló parkolóból „Erdélyi Gyülekezet” feliratú személyautókkal várjuk az érkezőket.
  • Az előadótermet („Ótemplom”) Topolánszky Ákos A nyomor méltósága c. fotókiállításának képei díszítik.
  • Egyszerű, meleg ebéddel várunk mindenkit, a hozzájárulást megköszönjük.

Látogatás a sályi óvodában

Gyülekezetünk tagjai május 24-én meglátogatták a sályi óvodát, és vezetőjét, Cseke Izabellát, és adományként gyerekruhát, játékokat adtak át.

Újabb bábos siker a Várkonyi iskolában

Újabb országos sikernek örülhetünk a Cegléd-Ugyeri iskola alsós bábcsoportjával! A gyerekek többek közt gyülekezeti tagjaink, Koryuek Vera és Urbán Gyula hathatós (és profi!) közreműködésével készültek föl, és Maszlay Judit gyönyörű bábjait láthatjuk a videón, alább. Minden közreműködőnek szívből gratulálunk!