Emlékeztünk az I. világháborús oroszországi hadifoglyok között gyülekezetet szervező Szabó Mózesre és Szőnyi Sándorra

A meghívó címe, ‘Gyülekezetalakulás csodái a világháborúban és utána’ sokat ígért, de az előadók és a megszólaló családtagok szavai többet nyújtottak, megrendülést váltottak ki a hallgatóságból. A fogolytáborban közösséget szervező tanító-lévita lelkész, Szabó Mózes és lelki jó barátja, a tanár Szőnyi Sándor munkájáról Fekete Ágnes lelkész, rádiós szerkesztő korábbi riportja hanganyagát meghallgatva szerezhettünk átfogó ismeretet ezeknek az embereknek mérhetetlen Isten, ember és közösségszeretetükről.

Az idős gyermekekkel, túl vannak a 90 éven, sajnos nem találkozhattunk, mert a betegség ebben megakadályozta őket, de az egyik unoka ifjabb Szőnyi László beszámolt élményeiről, melyeket a nagyszülőkről őriz. Meggyőződése nem tér el a két generációval korábban élőkétől.

A történelem koordinátái között dr. Papp Vilmos nyugalmazott református lelkész segítette a hallgatókat eligazodni, az embertelenség akkor is mindennapos volt, ezért lehet még inkább becsülni ennek a két fiatal hadifogoly férfinak lankadatlan buzgalmát a jóért.

A jelent, Szabó Mózesre nagy szeretettel emlékező falut Égét, Fülöp Szabolcs, a most szolgáló lelkész mutatta be. Ebben a kis Székelydályához tartozó apró településen töltötte élete leghosszabb részét már lelkészként Szabó Mózes. Végül az életút földi állomásait, természetesen az erdélyieket vetített képeken tárta elénk Vetési László lelkész, szociográfus, az Erdélyi Református Szórványgondozó Szolgálat vezetője.

Vasárnap az istentiszteleten Vetési László szolgált, Jerémiás próféta szavait hívta segítségül az erdélyi szórványmagyarság sorsának megértéséhez.

Ége kiadásában megjelent kötet,a Ne csüggedj el kicsiny sereg Szabó Mózesre és Szőnyi Sándorra emlékezik. Beszerzéséhez a egeert.egyesult@gmail.com drótposta címen lehet segítséget kérni.