Gemenci kirándulás

Gyülekezeti nap: kirándulás Szekszárdra és a gemenci erdőbe, közös est a Reménység szigetén

2015 júliusában az Erdélyi Gyülekezet Tolna megyei kirándulása a gemenci erdőben tett kisvasutas kirándulással kezdődött. A kisvasút az 1950-es évek óta működik, a Duna-Dráva nemzeti park része. A pörbölyi Ökoturisztikai Központtól indultunk Malomtelelő állomásig nagy nótázás közepette, Fülöp Zsuzsi széki énekeket tanított nekünk. Az ártéri erdőnek nagyon gazdag a vad- és madárvilága, 1993-ban, mikor a Duna Expedíció filmjét forgatta, Cousteau kapitány is igen szívesen töltött itt pár napot, ő a kisvasút egyik leghíresebb utasa. Láthattunk őzet, vaddisznót, Lassi állomáson egy fényképkiállítást az árvizek idején történő vadmentésről, Malomtelelőnél felmehettünk a kilátótoronyba.

Délután a Sárköz néhány faluján átutazva érkeztünk Szekszárdra. A helyi hagyomány szerint a Sárköz falvaiban maradt meg a török időkben a Sárvíz mocsarának védelmében a pár falunyi református magyar őslakos (díszes népviseletük miatt ismertek), később, a XVIII. század közepén érkeztek a sváb telepesek s a második világháború után a bukovinai székelyek, ma együtt alkotják a város és a vidék lakosságát.

Következett a szekszárdi városnézés, a hirtelen jött zápor felfrissítette a levegőt és enyhítette a forróságot. A történelmi városközpontban bejártuk a város két fő terét, egyik Garay Jánosról, a hely híres szülöttéről kapta a nevét, szobra is ott áll a téren. Garay János költőről ma már keveset tanulunk, leginkább Az obsitos c. elbeszélő költeményéről, Háry János történetéről hallhatunk, amit elsősorban Kodály operájából ismerünk.

Ugyanitt a téren van a Német Színház, Magyarország egyetlen kisebbségi kőszínháza. Gyakran indulnak turnéra a közeli svábok által lakott vidékekre és Németországba is. Liszt is koncertezett négyszer a városban, Augusz Antal báró házában, sőt írt egy ú. n. Szekszárdi Misét is. Ma ebben a házban zeneiskola működik.

A másik, magasabban levő főtér a Béla király tér annak emlékére kapta nevét, hogy itt halt meg I. Béla királyunk 1063-ban, és itt, az általa alapított bencés apátságban is temették el. Az apátságnak ma már csak a romjai láthatóak a megyeháza udvarán.

A gyülekezet egy része ezután Babits szülőházát látogatta meg. Sok eredeti kézirat, fénykép, berendezési tárgy megmaradt, felvételről Babits verseit is meg lehet hallgatni, saját hangját is rögzítették. A háznak csodás kis kertje van, közepén Babits karosszékben gondolkodó szobrával.

Mások a szőlőhegyi kilátóra kapaszkodtak fel vagy a remek szekszárdi borokat kóstolgatták, merthogy a helyiek szerint a bikavér eredetileg szekszárdi találmány, az egriek csak átvették, lévén, hogy ott is megteremnek ugyanazok a vörösborfajták, amelyekből a bikavért keverik.

Estére értünk vissza a gyülekezet telephelyére, a Reménység Szigetére közös vacsorára, szalonnasütésre.

***

Idén a gemenci erdőbe megyünk gyülekezeti kirándulásra – hirdette a tiszteletes asszony egyik tavaszi vasárnap az istentisztelet utáni teázás közben. Kicsit nézzünk utána, mikor megy a kisvasút, hol tudjuk megenni a szendvicseinket, ekkor meg nem gondoltuk Sárával, hogy mi leszünk a nap szervezői. Sikerült a kisvasutat és a programot egyeztetni, majd a buszon észrevétlenül kerültünk a csoport figyelmének középpontjába, amikor a tiszteletes úr kiszólított kiselőadást tartani a látnivalókról. Érdemes volt megemlíteni a Dráva folyót, hiszen a Dunáról már annyi mindent tudunk és a terület a Duna-Dráva Nemzeti Park része. Ezen belül a gemenci erdő egy sajátos egység, az egyedülálló kisvasúttal és annak megállóival. Olyan járatot találtunk a menetrendben, amelyik nem közlekedik a Dunáig, csak Malomtelelő állomásig, így előtte tudtunk kicsit kirándulni, utána pedig Szekszárdot meglátogatni.

A kis kirándulás célpontjául a Vadászlest szemeltük ki, hiszen megközelítőleg egy óránk volt a vonat indulásáig. A csoport létszáma is magas volt, amit szintén figyelembe kellett venni az erdei séta tervezésekor. A vadászlesig végig ártérben haladtunk, így kellő mennyiségű szúnyog és bögöly csípett meg minket, jobban át tudtuk élni az itt élő állatok mindennapjait. Sára mesélt érdekes történeteket arról, hogyan mentik az állatokat, amikor valóban kiönt a Duna ezen a területen. Egy csapatként sikerült elérni a célt, ahol valódi vaddisznókat, őzeket láttunk. Időben sikerült visszaérni, ahol Irén, a lelkiismeretes forgalmi irányító előzetes kérésünknek megfelelően már csatolta a mozdonyhoz a plusz kocsit, hogy mindannyian elférjünk. Nótázva indultunk felfedezni az erdőt.

A végére pedig meg ennyit írnék:

A szalonnasütés alatt is folytatódott a nótázás, különböző stílusokban. Hallhattunk kesergőt, széki népdalokat, ismert tábori dalokat és erdélyi tájegységekről kevésbé ismert népdalokat is. Mindenkinek elénekeltük a nótáját és a kirándulás sikerességén felbuzdulva elhatároztuk, hogy jövőre Erdélybe, Székre megyünk kirándulni, és ha lehetséges, akkor a néptanctábor idejére néhány napra bekapcsolódunk a kultúrélménybe.

Kostyák Sára – Jakab Júlia